Amikor elkezdtünk edzeni a gyerekekkel, néztem a versenynaptárat, hogy a későbbiekben mely versenyek jöhetnek szóba. Elsőként a Várgesztesi maratont láttam alkalmasnak, hogy a kicsik is belekóstoljanak a montis versenyek hangulatába. A szerdai edzés végén feltettem a nagy kérdést: Ki tud résztvenni a viadalon? Sajnos többeknek egyéb elfoglaltság miatt ez nem jöhetett össze, pedig utólag is kijelenthetem, ez a verseny volt az egyik legalkalmasabb a kezdésre. Végül Anna, Eszter, Gergő, Péter, Boti és Flóra tudtak eljönni. Reggel 06h-kor indultunk Sopronból két autóval (Kosányi, Pap és Bartokos család). Németh Tamásék és a Kádár család pedig már előző nap is a villapark vendégszeretetét élvezték. Ezúton is köszönjük nekik, hogy biztosították a csapat számára az alapbázist az általuk bérelt házban. Megérkezés után gyors nevezés, átöltözés és egyéb előkészületek után betekertünk a rajt-cél területre. Itt kinéztünk magunknak egy árnyékos domboldalt, ahol a hazai montis társadalom legsikeresebb családjával Vasékkal ( 4-ből 4 arany) együtt letáboroztunk.

A csapatfotó elkészitése után végigkérdeztem a gyerekeket, hogy ki mit szertene elérni. Mentem szépen sorban, a következő válaszok érkeztek: “EGY JÓT TEKERNI”, “DOBOGÓ”, “ÉN JÓL SZERETNÉM ÉREZNI MAGAM”. A legvégén odaértem Gergőhöz(7) akiről tudni illik, hogy sokat nem beszél (de teker mint a gép) Ő ezt válaszolta: “ÉN GYŐZNI AKAROK”. Na persze ez megadta az alaphangulatot. Az idő ilyen remek társaságban hamar repül, és igy hamar eljött a rajt ideje. Közösen kemény szurkolással megnéztük Boti rajtját, (középtáv 23km) majd mi is felsorakoztunk (rövid táv 13km). A nagy melegben egy kis tikkadás után végre elindultunk (kerékpáros felvezetéssel) Anna U11, Gergő U9, Péter U13 valamint Flóra és jómagam családi kategóriában. Már az elején szétszakadt a mezőny, a nagyobb gyerekek szépen elhúztak. Várgesztesnek vettük az irányt aszfalton, majd balra letértünk a tónál. Az első része a pályának egyébként megegyezett a közép és hosszútávéval(erre tavalyról emlékezhettek). Így haladtunk szépen Vérteskozmáig. A pályában azért szépen voltak emelkedők is, de a soproni edzések után a gyerekeket nem érhette meglepetés. Vérteskozmán kedves motorosok mutatták a helyes irányt. Itt mondtam a gyerekeknek : mindjárt fent vagyunk , és onnan gurulás a célig. De ez csak az én emlékeimben volt így, azért gyerekszemmel ez még jócskán emelkedett. Itt Annának volt egy kis holtponja, de hamar túllépett rajta.

Gergő szép egyenletesen tekert (20-as Hauser brinyó), férfihoz méltó módon. Flóra visszonylag könnyen átvészelte ezt a szakaszt, mert családi kategória révén néha kicsit rátoltam. Persze ezen a szakaszon nagy szerep jutott sedédedzőimnek is (Pap Sanyi apukának és Kádár Laci apukának) akik keményen bíztatták gyermekeiket. Azért csak elértük a domb tetejét, és uccú neki lefelé. Itt Gergő és Anna visszaelőzött minket (jogosan). Útközben még szembetalálkoztunk a mentővel, (itt azért mint apának eszembe jutott Boti, de bíztam benne, hogy ő okosan megy.) Innentől gondoltam sínen vagyunk, de az utolsó 1km-es ritmustalan egynyomos út Flórának eléggé kedvét szegte, valahogy mégis lekűzdöttük. A villaparkba visszaérkezve Vas Balázs futott elém. “Gábor, a Péter elesett”. Gyorsan át a célvonalon( persze nagy ováció) gratula mindenkinek. Flórát rábíztam Botira, aki nem sokkal utánunk érkezett be, és irány az elsősegélynyújtó hely. Ervin (Peti apukája) már ott volt ,és kezelte a sebeket (mivel ő orvos) pár héttel a verseny előtt ő tartott elsősegélynyújtó oktatást a csapat részére. A sors fintora, hogy pont a saját fián kellett alkalmaznia. Peti elég csúnyán összeverte magát, de saját kerékpárján tekert be, becsületére váljon, pláne a sebei láttán!! Az eredményhirdetésig közös ébéd és beszélgetéssel telt az idő (a gyerekek is jól elvoltak együtt), közben a mentősök is visszaértek, és ellátták Peti sebeit.
A lelki sebek sem kicsik, hiszen a harmadik hely úszott el a bukással. Majd legközelebb … hajrá Peti!

És ki ne felejtsem a beszámolóból az egyik legkeményebb futamot, az ovis versenyt. Motoros felvezetés volt !!!!!! Ebben a versenyszámban Eszter (Anna húga) kemény küzdelemben a második lett, a már említett Vas család legifjabb tagja Barni mögött. Abban a tudatban vártuk az díjátadót, hogy Anna első, Gergő első, Eszter második, Boti harmadik. A helyszínre érkezve megint árnyékba húzodtunk és vártunk. Közben azért megnéztem az eredménylistát, ahol kiderült Flórával másodikak lettünk. Flóra ennek nagyon örült ( ő igazából a fürdés miatt jött, tavaly itt nyaraltunk). A gyerekek nagyon helyesek voltak a dobógon, Gergő le se akart jönni. Eredményhirdetés után közös fotó a kupákkal, és irány a már rég várt élményfűrdőzés., ahová azért Peti is csatlakozott. Két óra vizibirkózás után, amely során többet voltam víz alatt , mint felette( 4-5 gyerek folyamatosan rajtam) szedelőzködtünk és elindultunk a parkoló felé, ott már csak a mi két autónk volt. Nagyon jól éreztem magam!!!!!!!! Köszönöm Gyerekek !!!!!!!!!! Nagy élmény veletek dolgozni, ajánlom minden csapattársamnak, aki feltöltődni vágyik… További képek a galériában.
Jövőre ugyanitt !
Baresz

A tavalyi Vértes Maraton pozitív visszajelzései miatt úgy gondoltam, idén én is részt veszek ezen a versenyen. Nem kellett csalódnom, a verseny szervezése, körülményei mind szuperek voltak. Hosszú hétvégét terveztünk a családdal a Vértesben, aminek egyik állomása volt nekem a versenyen indulás. Így nem csak rohanás volt a versenyre és utána haza, mint általában. A család sem unatkozott: élményfürdő, játszóház nyújtott elfoglaltságot addig, amíg apa a pályán volt. Kádár családdal közös házban laktunk, jó hangulatban készültünk a szombati versenyre.
Szombat reggel begyűjtöttem a három startcsomagot, benne ellátmányként energiaszelet, energiaital, kerékpáros zokni. A rajtszámok felszerelése, technika átnézése után jöhetett a bemelegítés. Különösebb célom az épségben történő beérkezésen kívül nem volt a versenyen. Illetve maximum annyi, hogy tudjak végig a saját kirándulótempómban menni, 80-85%-os max. pulzussal. GPS-el rögzítettem az útvonalat (az első 7 km sajnos lemaradt) a későbbi visszanézés, elemezgetés céljából.

Nem gondoltam, hogy ennek még jelentősége lesz később. A pálya változatos volt: volt benne némi aszfalt, mezőgazdasági út, füves homok, köves-földes szakasz, erdei ösvény, illetve jópár kereszteződés. Az volt az érzésem, hogy 1 km-nél hosszabb szakaszok nem is voltak, jött mindig egy forduló. A mászások nem voltak veszélyesek, talán egyet kivéve, ahol tolás közben azon gondolkoztam, vajon ki az aki itt felteker. A frissítőpontokon csak kulacstöltést kértem, illetve ittam, 45 percenként ettem meg egy gélt. Az erőnléttel nem is volt gond, inkább csak az zavart, hogy az édes gél rázkódik a gyomromban a nem mindenhol tükörsima út miatt . Az első kört 1óra12perccel zártam, ahogy indultam ki a második nagyobb körre, már el is kezdtem számolgatni. Ha mindne jól megy, talán 3 órán belül beérek. Ahogy fogyott a táv és láttam, hogy haladok, folyamatosan korrigáltam a beérkezés idejét. A 3 óra 15 perces idő teljesen reálisnak tűnt. Csakhogy közbejött valami. Nem technikai probléma, nem esés, csak egy kis figyelmetlenség.

Kb. 1,5 km-rel a cél elött sikerült nem észrevenni egy balkanyart. Szépen mentem tovább egyenesen, jópáran követtek. Majd gyanús volt, hogy már vagy 1 km óta nem volt szalagozás. Gondoltam: rossz irány, induljunk vissza. Nem értem még vissza a kereszteződésig, újabb csapat jött, teljesen magabiztosan: tuti ez a jó irány, nem volt tábla. Hittem nekik, visszafordultam megint a téves irányba. Aztán miután jó 1 km után sem volt semmi, megálltam. GPS segítségével megnéztem merre kellene menni. Visszanavigált az elhibázott kereszteződésig, ahol megnyugvással konstatáltam: ezt benéztem. Rendesen kint volt az irányjelző tábla, amerre előzőleg mentem az X, hogy rossz irány. Ezután már csak begurultam a célba, kicsit bosszankodva, hogy nézhettem el. Később megnézve a GPS logból jól látszott, hogy kereken 15 percet mászkáltam oda-vissza keresve a helyes utat. Mivel nem emiatt csúsztam le a dobogóról gyorsan túltettem magam a történteken . A süti-pogácsa frissítés különösen jól esett a célban a gélek után, én maraton versenyeken kötelezővé tenném. Összegezve: egy nagyon kellemes hétvégét töltöttünk a Vértesben, kiváló versenyszervezéssel, csak ajánlani tudom mindenkinek!
További képek a galériában.
Tomee

Ha május 1, akkor Buda Maraton. Így van ez már 10 éve és ebből az alkalomból Harang most nagyon kitett magáért. Elképesztő mennyiségű rendezvényt, programot, eseményt telepített ki a repülőtérre és környékére. Volt itt futóverseny, maraton, triál, hillclimb, rengeteg gyerekprogram és még műrepülő bajnokunk is „kinézett” a repülőjével, hogy szárnyaival húzzon pár csíkot a gyepen, ugyanis néha már olyan alacsonyan repült…
A megszokottól eltérően most 11-kor volt a rajt, de ezt a fenti sűrű program miatt elnéztük, ahogyan azt is, hogy a megszokotthoz hasonlóan megint csak 35 km volt a kiírt 42, de úgy tűnik ez már ilyen lesz . Nevezés gyorsan meglett a helyszínen, és még számlát is kaptunk rögtön, el sem hittem !

Most kivételesen bátyóval mentem, ugyanis a múltkori 8 órás supportkodás után kedvet kapott, hogy kicsit a másik oldalról is megismerje a bringázást. Viktor bringával jött, „gumis” Zsolti meg Violával, aki nagyon ügyesen frissített nekünk, ezért külön köszönet!!!
Miután megcsodáltuk Táncos Gábor új 29-es karbon KTM gépét, elmentünk melegíteni 4-en, aztán beálltunk a legszélesebb rajtvonalhoz, amit el lehet képzelni. Ilyenkor kicsit mindig olyan érzés környékez, mint a nagy csatajelenetekben a katonákat, akik szépen felsorakoznak egymás mellett a dombtetőn, hogy aztán nekiinduljanak a nagy rohamnak. Mi is ezt tettük, miután a szponzor cég elnöke ellőtte a rajtot.
Megindult a „csorda”, folyamatosan szűkült az eleje a forduló miatt, ezért volt pár összeakadás rögtön az elején, de mivel mi már rutinosan a jobb szélre álltunk, így nem történt probléma. Közben KeZso szorgalmasan fotózott, mivel az ajkai alakulat is ott volt. A fotókért szintén nagy köszönet!!!

Az első emelkedőn szokásos tömörülés, de hála a sok előzésnek a reptéren, nem kellett leszállnom, ki tudtam tekerni végig a lassú részeket is. Nagyon száraz volt a pálya, mondtam is tesónak, hogy vigyázzon magára, mert ilyenkor van a legtöbb sérülés a bevállalós kezdők miatt, de szerencsére nem történt semmi probléma velünk. Ennek azért is örültem, mert a mentőt hallottam elmenni párszor, ami soha nem jelent jót…
Az első kör nagy része előzésekkel telt, de aztán felértem annyira, hogy már csak a környékemen lévőkkel előzgettük egymást oda-vissza. Éreztem, hogy ez a tempó nagyon sok nekem, még éreztem a 8 órás utáni egy hetes betegség miatti edzés kiesést, de menni kellett. A 30-32 fokos meleg és a defektek miatt hullottak a pilóták rendesen, de még így is viszonylag sokan mentünk ki a második körre. Miután Violától megkaptam a kulacsot, megérkezett Dósa Eszter is, ami az elmúlt 3-4 évben mindig így volt. Rögtön eszembe is jutott Gergő, amikor ugyanígy frissített, hogy mi lesz velem, ha Eszter megelőz …hát megelőzött, nem is kicsit kaptam tőle hegymenetben, lefelé meg nem tudtam annyit hozni rajta, mert lefelé is ügyesebb lett…ez lesz, ha valaki nemzeti válogatott és olimpiai pontgyűjtő, csak így tovább!

A második körön már éreztem némi visszaesést, fel is ért rám Dénes és Ágoston is, de utána már tartottam a pozíciómat és abszolút 21.-ként (M1 13. helyezés) érkeztem a célba két órán belüli idővel. Gyorsan felvettem a pólót, ingyen sört, csoki csomagot és vártam tesómat. Közben beért Boros „láncszaggató” András is, majd nem sokkal később tesó is egy jó kis 2 óra 48-as idővel minden várakozásomat felülmúlta (M2 34. helyezés), mivel én 3 órát tippeltem neki verseny előtt. Kicsit később, nagyjából 3 órás idővel pedig Viktor is beért széles mosollyal az arcán, tetszett neki az össztelós bringa .
Gyorsan felvettük az ő csomagjait is, kicsit még elsörözgettünk az alkoholmentes nedűből, közben észrevettem, hogy leeresztett a hátsó kerekem, úgy tűnik sikerült behoznom a célba a szerelnivalót. Eszternek nem volt ekkora szerencséje, ő a cél előtt pár km-rel szerelt, de még így is megnyerte a csajok versenyét.
Mint minden versenyen, most is örök tanulságot sikerült szereznem, ez pedig a következő. Bármilyen rövid is egy verseny, a „kisrutinnak” mindig rendben kell lennie előtte, különös tekintettel a láncolajozásra, ez ugyanis most elmaradt…
Jó kis kezdés volt, kiváló edzőverseny, aminek sokan úgy indulnak neki, hogy ez csak a Buda maraton, de mindig okoz meglepetést. Néha az eső, most épp a meleg szedte az áldozatokat. Ja, és 35 km-en az 1200 méternyi szint sem lebecsülendő a néha már-már XCO-s változatosságú, singletrack részekkel tarkított pályán!
Most, hogy már elindult a maraton szezon, kezdenek sűrűsödni a hétvégék, jönnek is sorban a „nagyok”, először Bakonybél, aztán az örök mumus a Szilvás! Mindenkinek jó felkészülést, az erő legyen veletek, Hajrá!

KakLac